Sándor Gézáné (szerk.): Adalékok Pest megye felszabadulás utáni történetéhez. MSZMP Pest megyei Bizottsága Archívuma (Budapest, 1987)
Gács Andrásné: Az MDP politikájának érvényesítése Pest megyében, különös tekintettel az agrárproblémák megoldására 1948 - 1952
gendőek a termelőszövetkezetek fejlesztéséhez. A felemelt tervek követelményének egyre nehezebben lehetett eleget tenni. 1951- ben pl. a begyűjtési tervet több megyében nem teljesítették. Ezeken a helyeken utóbb a tanácselnököt és a párttitkárt fegyelmi elé állították. Egyre gyakrabban foglalkozott a felső vezetés a munkafegyelem megszilárdítása, az agitáció és a szervezőmunka feladataival, s ezek megjavítására mindinkább a szigorodó adminisztratív rendszabályok bevezetését tartották szükségesnek. A kulákok korlátozása, - mely már 1949 tavaszától likvidálásba csapott át - a megismétlődő tagosítások, az évente fokozódó adóztatás, a beszolgáltatás, s a "kuláklista" hatására a felajánlott és műveletlenül hagyott földek száma nőtt, nem csak a kulákok, de a dolgozó parasztok részéről is. Egyes ipari vidékeken szinte elnéptelenedett a mezőgazdaság. Hatalmasra duzzadt a tartalékföldek nagysága, melyeket sem az állami gazdaságok, sem pedig a szövetkezetek nem tudtak megművelni. A kulákgazdaságok felszámolása azonban olyan gyorsan ment végbe, hogy azzal a szövetkezetek és állami gazdaságok árutermelése nem tudott lépést tartani. így a nagyüzemek még, a kisüzemek már nem voltak képesek a lakosság ellátását biztosítani. A terméseredmények gyengesége, az állatállomány csökkenése súlyos életszínvonalbeli problémákhoz vezetett. Az életszínvonal alakulásában a mélypontot az 1952-es év jelentette, amikoris az uj ipari centrumok építésének beindításával az ipar fokozott munkaerőigénye /650.000 fő/ a mezőgazdaságban okozott munkaerőhiányt, s ugyanakkor az ellátatlanok lélekszámát is növelte. A kenyérgabona beszolgáltatása után a parasztok mintegy kétharmadának nem maradt elég gabonája a családja ellátására és vetőmagnak . A dolgozó parasztok igyekeztek az állami gazdaságokban vagy az üzemekben elhelyezkedni. Erre a jelenségre egy 1952. szeptember 2-án kelt körlevél hivta fel a megyei pártbizottságok figyelmét, / O O / s arra is, hogy tegyenek meg minden ellenintézkedést. ' 1952- ben a paraszti lakosság reáljövedelme az 1949. évi 66 %ára süllyedt, a termelőszövetkezeti parasztok az egyéni gazdálkodók jövedelmének 67,5 %-át mondhatták magukénak. így tehát a termelőszövetkezeti családok sokszor az egyénieknél 56
