Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

Valamennyi mérték közül mindazonáltal leginkább a „cibrio”* vagy „csöbör,” veendő tekintetbe, mely többféle értelemben volt használatban, azonban főleg a szőllők és bortermelés után járó boradóztatás mértékét jelenti.

3. Kertészet és gyümölcstermelés

74. §. A KERTÉSZET ÉS GYÜMÖLCSTERMELÉS FEJLEMÉNYEI MÁSODIK KORSZAKUNK ALATT

I. A kertészet - miként báró Prónay Gábor székfoglaló értekezését a magyar akadémiában kezdte - a mezei gazdaság költészete. S valamint minden nemzetnél az első irodalmi fejlődés költészettel kezdődött, és midőn ez virágzóbb fokra emelkedett, alapos prózára tért át; úgy a gazdaság első bimbója szintén a költészet lévén, - midőn terjedelmesebben fejlesztetik, általa az okszerű gazdaságot, vagyis a kertészet alapos prózáját is képviselve látjuk.

Annyi bizonyos, hogy az egyéni fekvő birtok alakulásával s a mikor állandó lakházak kezdtek épülni, ezek közvetlen közelében Magyarországban is azonnal kertek is keletkeztek, hol az emberek szükségleteihez tartozó finomabb növények termesztettek. A szent István által újjá alakított hazában pedig a tulajdonképi kertészet első ápolói és terjesztői a szerzetesek voltak.

* cibrio - cseber; kis cseber-50 itce (akó), nagy cseber-100 itce, vagyis 37,5, ill. 75 liter.

87