Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

I. fejezet

I. FEJEZET

Hérodotosz:

A SZKÍTÁK SZOMSZÉDAI (i. e. V. sz.)

(IV. 2i.) Ha a Tanaisz* folyón átkel az ember, már nem szkíta földön jár, hanem az első területsáv a szauromatáké, akik a Maiétisz-tó végétől kezdve tizenöt napi járóföldet laknak észak felé; sem erdei, sem gyümölcstermő fák nincsenek egész földjükön... (22.) ... Ezeken túl - ha az ember kelet felé fordul - más szkíták laknak, akik a királyi szkítáktól szakadtak el, és így jutottak el erre a vidékre.

(23.) Ezeknek a szkítáknak a vidékéig az egész ismertetett terület síkság és termékeny talajú, az ez után következő azonban köves és egyenetlen. Ha az ember az egyenetlen vidék nagy területén is keresztülhalad, magas hegyek lejtőjén emberek laknak, akikről azt mondják, hogy mindnyájan születésüktől kezdve kopaszok, férfiak és nők egyaránt; és laposorrúak és nagy álluk van, különálló nyelvet beszélnek, szkíta ruházatot viselnek, fák gyümölcseivel táplálkoznak. Pontikon** a neve a fának,

* Tanaisz - a Don folyó ókori neve.

** Pontikon - valószínűleg a cigánymeggy valamelyik változata.

5