Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

seket végez. A majorokban a béresek, kocsisok, lovászok, pásztorok, sütők, kovácsok, mívesek, molnárok mind megtért testvérek, kik imádságuk után fejükre húzzák a csuklyát s így mennek a dologra.

így dolgoztak, így verejtékeztek a magyarországi czisztercziek mezőgazdaságunk fölvirágoztatásán. A művelődéstörténetnek örökre becses lapját fogja képezni az, melyre a cziszterczieknek a gazdasági fejlődés terén szerzett érdemei íródnak; mert a cziszterczi kolostorok a mezei gazdálkodásnak mindmegannyi középpontjai, a vidéknek foldmívesiskolái, maga a cziszterczi-rend pedig az összes szerzetesrendek között a legkitűnőbb gazda. Hazánknak, mely azelőtt tisztán földmívelésből élt, ily elemekre nagy szüksége volt. S hogy ők itt is lerótták tartozásukat a fold iránt, melyben velünk együtt hazájukat szerették: életük, emlékeik, a rendi közszellem s intézményeik hangos bizonyítékok.

Ez a három szerzetesrend: a benczés, prémontrei és cziszterczi alapította és fejlesztette tovább hazánkban az európai színvonalú mezőgazdaságot. Ezeknek köszönjük elsősorban, hogy Magyarország nem csupán vallási és művelődési, hanem gazdasági tekintetben is a művelt európai népek sorába jutott. 190-200 benczés, prémontrei és cziszterczi kolostor megannyi gazdasági szakiskola az ország különböző tájain; a Felvidéken, a Duna-Tisza közén, túl a Dunán, Tiszántúl, Erdélyben; szóval az ország minden tájékán szétosztva, terjeszti az okszerű gazdálkodást, a fejlettebb mezőgazdasági ismereteket. Neme-76