Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

III. fejezet

végeztével még aznap a kolostorba visszatérhessenek. Még ma is szépen ki tudjuk mutatni, hol voltak ily majorok. így a zirczi apátság majorjának emlékét Epelény, Olaszfalu és Akol őrzi. S czisztercziek hazánkban a nemzetgazdaságnak európai magaslatán állottak. Ismereteiket franczia földről hozták magukkal. Franczia testvéreikkel, a rendi középponttal folyton érintkeztek. Az apátok háromévenkint ellátogattak a káptalanra. Útközben és együttlétök alatt sok újat láttak és hallottak. Hazatértük után tapasztalataikat értékesítették. Tartózkodás nélkül kimondhatjuk, hogy hazai cziszterczi apátságaink nemzetgazdaság dolgában nem állottak hátrább franczia testvéreiknél. S épen ezen sarkallik a czisztercziek érdeme. Egyszerre századokkal viszik előbbre hazánknak mindazon pontját, mely az övék vagy a hová hatásuk kiterjed. Minden kolostorukat tehát egy-egy nemzetgazdasági középpontnak s egyúttal iskolának tekinthetjük. Saját jobbágyaik - mert távolabbi birtokaikon ezek is voltak - s a vidékbeliek tőlük tanulták el a földmívelés fejlettebb alakját s az állattenyésztés czélravezetőbb módját.

A czisztercziek alapul veszik a földbirtokot. De mivel ez a tulajdonost kifelé sokszoros szálakkal köti le, szakítanak azzal a rendszerrel, melyet a clugnyaknál láttak. Nekik nem kell az olyan birtok, mely a jobbágyok munkája folytán pusztán csak jövedelmez. Munkateret is keresnek ők. Saját kezükkel mívelik földeiket, tenyésztik barmaikat és készítik még szükséges czikkeiket. Nem urak ők, hanem munkások; nem a készet élvezik, hanem a szük74