Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

féle nemes boraikat küldötték eladás végett. A kezelés a casino udvarmesterére, később egy kereskedőre volt bízva, kik a borkezelésben járatlanok valának, s a beküldések is kezdetbeni élénkségükből alá szállva, sem kellő pincékről, sem pénzalapról nem gondoskodván, a vállalat rövid élete után meghalálozott, kegyes óhajtásképen azonban fölmaradt, több jelesek kebelében, a magyar bor kereskedést valami utón módon virulásra gerjeszteni.

1852-ben Bécsben ismét megpendítetett Schwarzer úr indítványára egy a birodalom nevezetesb boraival, és igy legnagyobb részt magyar borokkali, részvényes társúlati kereskedés Weinhalle (borcsarnok) cím alatt. Több magyar birtokosok is gyülekeztek a tanácskozmányra, de a dolgot többen még korainak tartották. Havas József ő nságának nézete szerint, mint jeles Gazdászati Lapjainkban őszintén nyilvánitá, a magyar borkereskedési egyedárúskodás felmaradásárai törekvésből származtak. Mégis sikerült egy bizottmányt kinevezni, mely a programmot, alapszabályokat elkészítvén, a magas kormánynak előleges bejelentés mellett bemutassa, s köz tárgyalás alá vétesse. De kilenc hónap eltelésével is, se híre se hamva nem lett ezen borkereskedelmi társúlatnak, melynek a tervezet szerint fiókjai is állíttattak volna föl, a birodalom nevezetesebb bortermelő helyein. Életének tehát semmi jeleit nem adván ezen vállalat, egy halva született gyermeknek vala tekintendő.

Havas József ő nagysága, ki szinte sokat várt ezen mozgalomtól, s részt is vett az első tanácskozmányban, nem

465