Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
XV. fejezet
a miskolczi görögök közül néhányan, Lengyelhon főbb városaiban, főleg Varsóban, borraktárakat alakítottak, melyekből nagy hasznokat vontak, hegyaljai borokon kivűl egri, budai, érmellékivel is kereskedvén; de részint a bekövetkezett magas határvámok, részint fényűzések miatt elgyengűlve megszüntették kereskedésöket. Egy időben velők néhány hegyaljai izraelita család is tőn ilyen vállalatokat s részint mértékletesebb életmód, részint ügyesebb kereskedelmi intézkedés, és főleg azon körülmény, hogy Orosz-, Porosz-, és Lengyelországban lévő felette nagyszámú hitfelekezetökbelieknek fogyasztását keresztyén ki nem elégítheté; úgynevezett kóser borokkal csak ők kereskedvén, a mai napig nemcsak nem fogyott ezeknek száma: de gyarapodott. Egyik társok honn ülve teszi a bevásárolásokat a szorúlt bortermelőktől, némelykor uzsorás vételeket is téve, másika kint, lehető magas áron téve eladásaikat, a jólétnek, gazdagságnak nem csekély tetőpontját érték el. Felekezetiségök a külföldről bejövő legnagyobb részt izraelita borkereskedőket is magához vonja, s alkuszok csalfaságai által is segíttetve, túlszárnyalják a termelők érdekeit, mi miatt ezek főleg a Hegyalján sorvadó állapotra jutottak. Még a jelen század két első évtizedében is, moszka és lengyel földbirtokosok magok is megkeresték a Hegyalját s Eger, Miskolcz vidékeit, de részint a magas vámok bekövetkezése s villongások miatti elszegényedés miatt egészen abban hagyták a borkereskedést, s mondhatni, most 461
