Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

nak derekán, s nem egyszer egy két határban kitűnő, a többiekben középszerű borok termenek. Ugyanis egy - a szőlő érésekor kedvező időben esett - eső, vagy kissé húzamosabb esések közben, bizonyos helyeknek attól mentté maradása szülik a fennírt változásokat. Emlékszem, 1819-ben egy alkalmas időben került eső okozatánál fogva, S. A. Újhelytől lefelé szinte Keresztúrig édes borok kerültek, a további helységekben csak erősek lettek az aszúborok.

A fentebbi megjegyzéseket fontosnak tartom részemről a borral kereskedők, főleg pedig a létesülő hegyaljai bortársulatra nézve borbevásárlások eseteiben, s ezek megcáfolják azon állításokat, hogy ötödik sőt némelyek szerint tizedik évben termene csak - külkereskedésre alkalmas bor a Hegyalján; mert minden középszerű évi termések is jó pincekezelés mellett állandó jóságú borokat szolgáltatnak, sőt a hibásabb évi savanyús borok is megszelídülnek. ... Kezdetben a hegyaljai borok, mígnem az aszú 1650- ben külön szedetni kezdetett, mind szamorodninak készíttettek.

456