Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XV. fejezet

vet prolificationem). Ugyancsak Szirmaynak munkájában olvasható egy régi versezet, mely szinte orvossági erővel ruházza föl, s melynek eredeti tartalma következő: ... (A szöveg a 337. oldalon olvasható.)

Valamint hazánknak több részein, úgy a Tokaj vidékéni szőlő-plántálásnak, mívelésnek is azon korban kellett történni, midőn Pannónia még a rómaiakat uralta. Il-ik Probus császár Krisztus urunk születése után 282-ik évben Szerémben nagy erélylyel kezdve Aurelius Victor előadása szerint a szőlőmívelést, innen időjártával Pannónia, a mostani Magyarhon több vidékeire, s így Tokaj vidékére is elterjedt. Midőn Árpád hódítólag jött bé őseinkkel, egy magas hegyhez érkezve, Onodu, Rettel és Turzol vezérkedő vitézek Árpád parancsára, lovaik gyorsaságát próbálandók, ezen hegytetőnek futtattak, s elsőben érkezve oda Turzol, Árpád néki ajándékozta a hegy déli oldalát, s az alatta elterülő róna földet, hol épült Tokaj szomszédságában a mai napig is fennálló Turzol vitéz nevét viselő Tárcái városa.

III-ik Béla névtelen jegyzője vagyis cancellárja, ki legjobban írt a magyarok bejöveteléről s hódításairól, megjegyzi azt is, hogy a fennérintett fáradalmas futtatást nagy áldomás-ivás követte, és hogy Árpád a Tarcallal határos Takta vizétől kezdve, tábort ütött a jobbra emelkedő hegyekig, s hódításra küldve innen vezéreit, miután minden felől jó híreket vett, nagy áldomásokat ivának, s naponként megrészegedtek, s ezen helyet Szerencse helynek nevezte. Innen vette eredetét a róna földet uraló

449