Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
XIV. fejezet
13. §. Útmutatást és magyarázatot a technikai eljárásokra nézve, a tanítványoknak gyakorlati utón ugyan az intézet főkertésze is nyújt: de leginkább dr. Entz, ki is a téli hónapokban az elméleti előadásokat, mennyire a tárgy engedi, demonstratív modorban maga tartja. 14. §. Az elméleti tanítás kezdetét veszi, a szigorúbb télő idő korábbi vagy későbbi beálltával: de mindenesetre december kezdetével, és eltart február végéig. 15. §. Vásár- és ünnepnapok nyugalomra szánvák: de kötelezik a tanítványokat illető isteni szolgálatuk gyakorlatára, és fel sem mentik azokat, a kertész el nem kerülhető foglalkozásai alól, p.o. a felváltva kiszabott kerti őrködés, melegágyak körüli ablakok nyitogatása, vagy takarása; úgy szintén szárazság idején, a gyengébb növényeknek reggeli és esténkénti öntözgetése alól. 16. §. A tanítvány köteles télen 9, nyáron 10 órakor estve, szállásán lenni. Ezen házi rend megtartására különös figyelem leend, és arra, részint az azon évi legjelensebb tanítvány, részint a főkertész fog felügyelni; s azon fölül még az ajánló levél különös rovatába is feljegyeztetik, a tanítvány ebbeli magaviseleté. 17. §. Minden tanitványnyal közvetlenül dr. Entz rendelkezik, mint az intézet igazgatója. 442