Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
XIV. fejezet
hasonlítván, futványait a föld alatt bocsátja szét akképen, miszerint azok az anyatőtől körülbelül egy lábnyira a földből felfakadván, annak elszaporodását roppant módon eszközük, annyira, hogy rövid évek lefolyta alatt málnaerdőt lelünk ott, hol azelőtt csak egy-két palántája vala. Ezen hitványok tavasz kezdetétől fogva egész a nyár közepéig folyton fejlődvén, álló helyük soványabb vagy gazdagabb volta mérvében 3-6 lábnyi magasságra nőnek fel, s ezeken képződnek a reá következő évben a gyümölcsök; melly rendeltetésüknek eleget tevén, száradásnak indulnak, ismét fiatalabb, s utánuk növelt testvéreikre hagyván a következendő év termésének előhozatalát. Növény, melly olly roppant módon elszaporodik, mint a málna, rövid időn ki is merítené a földerejét, ha korlátlan szaporaságának gátot nem vetnénk: s azért meg is kívántatik, ha a gyümölcsök szépségét megóvni akarjuk, hogy úgy, valamint a szamóczánál bántunk, málnáinknál is a felesleg hitványokat irtsuk. Egy anyatő körül 2-3 hitványt hagyni untig elég, s ezen rendet megtartván, a gyümölcsök mennyiségében sem vesztünk semmit, miután egy erős és tökéletes vessző számos mellékágaiban mennyiségre is alig kevesebbet, de minőségre páratlanul szebb gyümölcsöt hoz, mintha a hitvány hajtásoknak számtalanságát megkíméltük volna. Ezen futvány-hajtásokon kívül, mikre úgy látszik, mintha a természet a faj szaporítását bizta volna, - fejlődnek a termő vessző aljában, tehát földalatti tövéből, még más hajtások is, mikre az anyatő egyéniségének elévülése, tehát föntartása bízva 423
