Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XIII. fejezet

kertésznek; némely növény saját földét követeli, az ily különös földvegyületet ott fogjuk följegyezni, ahol azon növényt tárgyalandjuk. Egyébiránt, nehogy valaki túlságos mesterkélgetése közben, vagy sokszor felakadjon; minő földdel szolgáljon egyik vagy más kedvencz növényének? vagy pedig azt egészen elkényeztesse, főszabály, mellyet szem elől tévezteni soha se szabad, ez: „könynyü, porhanyós, meleg, szárazabb s kövér földet kivánó növényeknek nehéz, sürü, hideg, vizenyős és sovány földet soha se adj.” -A földtér se verőfényes, de egészen árnyékos helyen se legyen. A földet pedig szorgalmasan össze meg össze kell keverni, s kellő nedvesen tartani, használat előtt pedig kertészrostán kell átereszteni, rendkívül finomra azonban soha se szitáld, mert ez által csak növényeidet kényeztetnéd el. -Trágyázni a cserepnövényeket, kivált ha a kellő jó foldnemek nem hiányoznak, nemcsak szükségtelen, hanem csekély vigyázatlanság mellett is már, károssá is válik. Különösen ajánlatos azonban a maláta, melly vagy a földre hintetik, vagy pedig főzetével öntöztetik a növény; czitrom, rózsa, oleander, camellia, babir st. kitünőleg diszknek tőle. Csontliszt, finom szarvfaradék szinte hatalmas trágyaszerek, még hatályosabb pedig a porzalék („Poudrette”) (áll: emberganaj-, mész- és szétmállott agyagból); ezekből csak kevés vegyittetik a földhöz. - A folyós trágyaszerek közöl az érintett malátafőzet a leg-416