Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

megkülönböztető jele a cucumis melótól, mint ezt Hassel­­quist, Forskal, Gmelin és Amman (keleti utazók s termé­szetbúvárok) után tudjuk, édes-savanyu ize. És ez megvan a melon chitónak is. Mind e mellett a művelés végtelenül elváltoztatván a kerti növények eredeti typusát, a cucumis chate füvészeti jelei a melon chitón nem igen constatál­­hatók. Kovács Gyula (museumi őr) jeles füvészünk, ki azt társaságomban megvizsgálni sziveskedett, nem merte állitani cucumis chate-e vagy csak a sárgadinnyének egy külön savanyu izü válfaja, mint az almák közt is savanyuk és édesek léteznek. És ezen óvatosságát a körülmények felette igazolják. Hat válfajt volt szerencsém fejlődéseik­ben szemmel tartani, s mindegyike egymástól különbözött, alakra, nagyságra, husa színére és izére. A milánói Gazd. Egyesület magvaiból (hol alkalmasint sárgadinnyékhez közel művelteitek) kis és nagy chitokat nyertem, oly kicsinyeket, mint az öklöm s oly nagyokat mint a nagyobb sárgadinnye, átható savanyuakat (a kis példányok) és sava­nyúság nélkülieket, édeseket, mint akármely más sárga­dinnye, fehér, zöld és sárgabélüeket, gömbölyűket és hosszukásokat, gerezdeseket és gerezdetleneket. Kiki átláthatja, hogy ily roppant különbség mellett, egy hely­ről szerzett válfajnál, a determinatio lehetetlen. És ezen az egy válfajon kívül az öt más helyről küldött, mindegyik más meg más alakot, szint és izt mutatott. Mindez azonban meg nem zavarhat. A melon chito mutat több változást, mint a cucumis meló, s ha vannak a chitok közt alávaló válfajok, mint a sárgadinnyék közt, 384

Next

/
Oldalképek
Tartalom