Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

is a sárgával együtt, szintazon osztályozást semmikép sem hagyhatom helyben, s hogy az öreg Linnének igaza van, bizonyítja azon körülmény, miszerint az átmenetek egy részről az ugorkától a sárgadinnyéhez, másról a töktől a görögdinnyéhez világosan kimutathatók. Ki ismeri a teljesbélü sárgadinnyéket? Külsejük egészen az ugorkához hasonlít, belsejükben pedig szintúgy nincs üresség és rost, és a magvak a húsban fekszenek, mint az ugorkánál. De szeljétek fel s kóstoljátok meg s meg fogtok győződni, hogy nemcsak nem ugorkák, hanem első rendű sárgadinnyék. Hasonlókép az anguria tök (cucurbita anguria) nagyságra, külsejére s belsejére nézve a görögdinnyéhez igen hasonló. Átszegve belsejében teljes husu, fekete magú, mint a fehérbélü görögdinnye. És mégis, főzzétek meg, s látni fogjátok hogy tök, olyan mint akármely más.

Én tehát a dinnyészek és füvészek végtelenül nagyobb részével Linné osztályozásánál maradok. A sárgadinnye az ugorkának egyik faja, a görög a töknek. Beszéljünk már most e két nemről különösen.

i. A sárgadinnye. Cucumis melónak nevezték már a régi rómaiak, e név alatt fordul elő p.o. Pliniusnál is, s a tudósok azt hiszik, hogy e nevet Meló vagy Melos görög szigettől nyeré, hol kitűnő minőségben díszük.

A sárgadinnyének végtelen válfaja (varietates) volt s ezt osztályozni nem kis dolog. Ha a füvészek törekvései e tekintetben az egész növényországgal sikerültek, oka az, hogy a fajok (species) a természetben állandók és határozott jelekkel birnak, tehát pontosan le is Írhatók s rend374