Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XII. fejezet

XII. FEJEZET

Szontagh Gusztáv:

A SZENVEDELMES DINNYÉSZ

(1843)

i. A dinnye földrajzi tekintetben.

Azon gyümölcs, melynek termesztését itt előadni szándékom, gazdagoknál és szegényeknél, kelet és nyugat felé, oly közkedvességü, hogy művelését ajánlani igen feleslegesnek tartom. Hazánkban is szélűben termesztetik és termesztetni fog kivált alföldünk fátlan, forró, száraz, rósz vizű téréin, ajánlásom nélkül is, és pedig nagyban, mig a vidékeket ember lakja; mert a dinnye ott nem puszta csemege, mint a felföldön s a mérsékelt éghajlatú nyugoti országokban, hanem eledel, sőt élet szükség, adva a természettől a pusztai lakós élete enyhítésére a nyár tikkasztó hőségében.

Gyümölcseink közt a dinnye leglevesebb s leghütőbb lévén, kivált a meleg évszakban keresett csemege. Mérsékeltebb éghajlatú vidékeken a sárga kedveltebb, sőt - Bécsben, Berlinben, Párisban - ez tartatik egyedül dinnyének. A görög ellenben levesebb, hütőbb természeténél fogva, a melegebb vidékek kedvencze; hazánkban is kéresettebb az alföldön mint a sárga, s ez oknál-368