Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

Ez az oktál egészen feneketlen karikákból, és egy púpból, vagy kas tsútstsából vékony dróttal összekötött kas, a’ Riem fertályos kassaiból szármozott, és most kezd lábra kapni. Jobbnak látszik a’ fertályokból össze állított kasoknál: mert könynyebb a’ méhnek két három ’s több oktált megtölteni, mint két, három fertályt, és a’ Méhész is bizonyosabban, és ártatlanabbul elvehet egy oktál mézet a’ méhektől, mint egy fertályt.

Az íllyen kas azértis jó: mert feneke egy karikának se lévén a’ méhek a’ felső léphez ragasztják az újat, és ez nékik tetszik: de nehéz a’ kastól elmetszeni: a’ kasnak a’ púpját azonban levenni igen könnyű.

§• 146.

Minthogy tehát sem az elaltatással, sem a’ karika kasokkal nem lehet azt egészen keresztül vinni, hogy az igen gyenge vagy vén kasokban való méhek ne füstöltessenek, kivált a’ mostoha esztendőkben, a’ marad hátra

1) . Hogy a’ méhész a’ késő rajokat verje az Anya-kasokra viszsza, és annál inkább, mentői jobban tapasztalja az esztendő soványságát vagy hidegségét már a’ rajzáskor.

2) . Ha pedig még az első rajokat is látja, hogy nintsen soknak elegendő takarmányja, vagy füstöljek, vagy verjefel.

A’ felverés sipkásan, kesztyűsen, és füst, vagy fetskendezés közt esik meg. így a’ méhek le nem öletnek, hanem a’ méz éjjel kiszedetik, és a’ bogarak jóllakva a’ magnak hagyott kasokba sokszor bebotsáttatnak; kivált ha a’ mag364