Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

Ha pedig most nem tsinálunk egyebet a’ magnakvaló bodonokkal, hanem tsak megtíszttjuk azt, a’ mit nekik a’ fijókok’ elvételekkor hagytunk, a’ bodonban maradt egész gazdaságot jól megvizsgálljuk, ’s minden veszedelmes részeitől megszabadítjuk; mely magunkra nézve igen szűk szüret.

Ha egy kasban két formára vannak a’ lépek rakva; jele hogy abban kétféle sereg méh van: az íllyenen ki kell most adni: vagy ha lehet, az eggyik anyát meg kell ölni.

Mikor osztán, akarmely időben, az akkori szüretbeli lépesméz a’ szobában eggyütt van: jól bé kell tenni ajtót, ablakot, hogy a’ magok’ vagyonj okát busongva kereső méhek, ’s a’ darás’ok bé ne mehessenek, mert azoktól nem könnyű vólna dolgozni. Éjjel legjobb ezt az egész munkát fojtatni. - El kell pedig végezni mindjárt, míg még a’ méz híg, íllyen módon: - Egy meghántott fűzfagajjból font keskeny kosárba, mely alatt tiszta edény van, darabolni kell a’ mézes lépnek a’ tiszta részeit (késsel hasgatni legjobb); és mi így magában által főj; ez az igaz színméz. Azután, ki kell sajtolni minden maradékot, a’ mi a’ kasban fenn marad: e’ lessz a’ második méz, mely amannál sokkal alábbvaló.

Legnagyobb gond itt az, hogy a’ lépet, előre minden megtaláltatható motsoktól meg kell tisztítani, a’ tsupa tiszta mézes lépet magát külön, az üres darabokat is külön, a’ félig üresseket, mellyek a’ második mézhez, a’ sajtóba mennek, ismét külön, a’ hurkost is, melynek tsak viasz haszna lehet, egésszen külön kell venni. Ehhez az

352