Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

XI. fejezet

szűk, mert éppen ott nagy haszon az, hogy a lugasok mellett minden egyéb hasznát is vehetjük a földnek.

Ezen ellenvetés, hogy a lugas nem ád oly jó bort, mint a törpe tőke, csak jobb szőlőhegyeinkre nézve nyomhat valamit; de az oly helyeken, hol különben sem terem becses bor, s hol a szőlő többnyire vagy dér által vész el, vagy értélén elrohad, még bort is gyakran jobbat ád a lugas, melynek sem eső, sem dér nem ártván, azon egész késő fagyig érhetik a szőlő, anélkül, hogy azt a rohadástúl félteni kellene.

Ami a lugasok elfagyását illeti, még az 1829. esztendő példátlan telében is csak kerti lugasaim fagytak el, a hegyeik ellenben épen maradtak. De az ily elfagyást is hamar helyrehozza a jó tőke; mert már azon esztendőn ismét fölfut az új sarjadék a fára, következő esztendőn pedig bőven terem is. Nem látok tehát semmi okot, hogy az olaszoknak ezen nagy hasznú és földszebbitő szorgalmát honunkban divatba hozzuk; sőt ha meggondolom, hogy Olaszországban egy körüllugasozott hold föld a gabonavagy szénatermésen kívül csak bort ötven akót ád, és azonkívül ád még egyéb gyümölcsöt és tűzrevaló rozsét is; úgy hiszem, alig tudnánk mezei szorgalmunkon szebb és hasznosabb módosítást tenni, mintha honunk perkelt pusztáit ily szőlőkoszorukkal fölékesítenénk.

(Berzsenyi D.: Összes művei. Szépirodalmi, Bp. 197^- 364-66. o.)

340