Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IX. fejezet

séget adván, fel-tettem magamban, hogy még Pomariumoknak, vagy-is Almás gyümöltsös kerteknek ültetéséről, és a’ Gyümölts Fáknak óltásáról, egy kis Munkát tapasztalásomból fel-tészek, ’s közre botsátom. Legalább az ilyen Munkával azt nyerem; hogy több, jobb, ’s értelmesebb Hazafia Gazdáknak a’ munkára okot adok, sokakat a’ szorgalmatoságra, és a’ rendes Gazdaságnak folytatására felserkentek. De kivált azt: hogy a’ külső Nemzetek-is tapasztalhatni fogják édes Magyar Hazankban-is lenni ollyanokat, a’ kik a’ köz jónak elöl mozditására élni kivánnak, ’s nem tsak theoretice-is tapasztalásból gondossan, rendessen gazdálkodni tudnak ’s iparkodnak.

Végtére tsak arra az egyre kérem a’ kegyes Olvasókat, hogy ezen éretlen Munkámban ha valamit hibáztam, vagy el-mulattam, emberi természet szerint való gyarlóságomból, azt magokkal született kegyeségek szerint nézzék-el, ’s botsássák-meg hibáimat; nem tehetetlenségemet hanem édes Hazámhoz vonszó szeretetemet tekéntvén, e’ részben lett igyekezetemet magyarázzák jóra. Én ugyan minden ajándéknál fellyebb fogom azt betsülni, ha ezen tsekély Munkám a’ kegyes Olvasók előtt kedvességet érdemelhet, ’s az éránt felőlem bizonyság lehet, hogy én a’ köz jónak elöl mozdításában részemet termem, kiváltképpen való ditsőségemnek állitom. A’ ki-is minden testi és lelki szükséges áldásokat, a’ minden rendben, és kárban lévő Olvasóknak buzgó szívből kívánok, írtam Kis-Zellőben,

Böjtelő Havának 24dik. Napján i78odik Esztendőben.

310