Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

azon nyáron ki-nőt ágacska, a mint azon Rész. §. V. Az ágacska-is, a kiből le-metszik a szemet, avagy le-vonszák a sípot. Ezeknek a módyokat, az elöl-hozott helyeken bőven meg-találod. Ennek az oltásnak ideje, leg-jobnak ítéltetik Űr napjátúl-fogva, Sz. Ivan napig, két vagy három nappal az Vyság-előtt, mikor alkalmassan meg-nőt az úi növés, és levében vagyon: avagy az-után hamar. Noha némellyek azt tartyák: hogy hamaréb gyümölcsöt hoz a kaiszi Baraczk, ha hasított fába óltyák. De én, külömbet találtam; mert közönségesen, mikor szemre vagy sípra óltottam, harmadik eszténdőre gyümölcsözött. A’ mely, nehezen történik a hasított fába való óltással: mivel, négy s’ öt esztendőre-is alig hoz gyümölcsöt; ez pedig, egy nyáron-is jól meg-bokrosodik. Azt, talám inkább meg-engedném, hogy, tartóssab a kaiszi baraczk-fa, a kit hasított fába óltanak: hogy-nem mint a kit szemre, vagy sípra óltanak; mert ez sem tart tovább, az más féle baraczk-fánál.

CCXVIII. A’ más féle Baraczk fárul, azt írják némelylyek: hogy igen kedvelli, ha gyakran által-ültetik, és mingyárt, mihelt két esztendős; de ez, nem ollyan kedves a kaiszi baraczknak. Noha meg lehet ugyan, kivált-képpen ha más tartományban viszik; a hol nincsen, és a hová a nyers ágat nehezen vihetik, kirül szemre vagy sípra olthatnának. Az melly mód, nem igen régen találtatott-fel a mi országúnkban. Sőt azt tarttyák némellyek; hogy ha magon ültetik-is a Kaiszi baraczkot, oda ültessék mingyárt, a hol az-után-is maradni kell. Mert igen mélyen

299