Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

csőn hunyor levet, avagy opium-ot belé. Ha pézmát tésnek a fába, szagos lészen. Ha szilva fa levelét meg-főzik borban, és azzal néha-néha szájokát mossák: a nyakcsapot, és az ínyen-való ízet, el-vészi. Ha abból kifolyó macska mézet, borban meg-főzik s’ azt iszszák: a követ meg-töri az emberben. Ha pedig eczetben főzik, és a gyermekek ábrázattyát kenik véle: a szeplőt elveszti rólok. Némellyek, éhomra esznek ennyehány szem Beszterczei szilvát nyersen: igen segítik véle gyomrokat. A’ szilvát, nem csak nyersen eszik: hanem, főzik-is, levet, sását, lictariumokat csinálnak belőle, száraztyák-is. Kinek módgyát, aláb meg-írom.

A’ szilva-fákbúl, ékes eszközöket csinálnak: igen alkalmatos az Esztergáros mívre. Szép színt mutat, ha megáztattyák vagy lúgban, vagy óltatlan másznék vizében: vagy, ha a lúghoz vizelletet töltenek.

§. VIII.

A’ Baraczk- fárul.

CCVIII. A Baraczk-fának, kivált-képpen két külömböző neme vagyon: úgymint, Közönséges-, és Kajszi-baraczk. Mely külömbséget, magok-is a fák mind levelekkel, s’ mind állattyokban ki-nyilatkoztatnak. A’ közönséges Baraczk pedig, ki duránczai, ki magva-váló. Mind a két-féle-között, külömb külömb-féle színűek vannak. Némellyek belöl ollyan vörössek, mint a vér; némellyek

290