Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

szinte roszat; Nap fényt szeret, harmadik esztendőben ki kell szedni, minek utánna el-hervadnak levelei, megszáraztani az árnyékon; igen száraz helyen, mint az Tulipát, öt ujni mélységre, fél araszni távul egymástól ültessék. Magon nem vetik, mert kevés haszna vagyon, mivel nem változik. A’ Spanyór cséves levelű Narcissusokat, négy újni mélységre, meg annyi, vagy három úyni távúi kölletik ültetni: egy kévéssé Sirossabb földet szeret, és gyakrabb, s-idején való öntözést, mig az levelei meg nem hervadnak. Négy, vagy hat napnál tovább födetlen ne hadgyák: mert mivel kicsiny a’ gyökere, hamar el-szárad. Ha ezt magon vetik, jó tenyésző bulbusokat hoz.

Két gondviselés kívántatik leginkább ezekhez. Először, hogy mikor ki-virágzik, sokáig a’ szárán ne hadgyák a’ virágot: mert igen meg-erőtlenedik a’ gyökere. Másodszor, hogy mikor el virágzott, a’ fölöttéb való esőiül megoltalmazzák, hogy a’ víz alá ne szivárkodgyék, és a’ gyökere meg ne rothadgyon.

Az vörös Narcissus igen ritkán virágzik, mivel inkább csak leveleivel, és gyökerekkel fölötte bujnán szaporozik; azért őtet igen sovány, és kopár földbe, két, vagy három újnyira kell ültetni, és úgy Novemberig néha néha öntözéssel táplálni, míg egy kévéssé meg csípi leveleit a dér; az után, ha ládába van, az esőről, és Naprúl el venni, hogy az hideg ne érje, szellős helyre mindazon-által tenni; ha otkin hadgyák a’ földben, bé-födni: csak nem Május közepiig meg nem öntözik. Akkor az bulbusokrul lassan el vonnyák a’ földet, mig az annyok fiaival eggyütt, földel

259