Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VIII. fejezet

leginkább játszodozik a’ természet; ugyan-is ollyan állattyában mint az Lilium, csak hogy nem olly igen hegyes, hanem kevéssé kerekdéd. Némellyeknek színe csak nem minden másod esztendőben változik. Közönségessen három féle. Első, idején. Második, közép szerént. Harmadik, későbben virágzik. Némellyik, egy könyöknyi magasságnyir a egy szálon föl női; le vele néki három, négy, öt, temérdek, három vagy négy úyni széles; virágjának pedig levelei hat, hét, nyólcz-is. Közepin belől a’ fundamentuma, kimek sárga, kinek kék, kinek fekete, és mint egy premetezett, más színnel. Az virág levelei között női egy bottoczka, a’ körül mint valami csákányos vékony száron álló négy, vagy öt őrző, külömb színű: a’ bottocskába a’ magva szokott osztán őszei meg-érni, hat rendel egy máson fekszik, vörös, lapos, vékony. A’ ki el akarná vetni, jobb vólna mingyárt őszei félre valamelly ágyba vetni, hogy nem mint kikeletkor.

A’ kinek csak egy levele jön ki, az abban az esztendőben nem virágzik: hanem az kik két levelet, és többet mutatnak. Az gyökere a’ Tulipának, avagy hagymája, bulbusa gömbölyű, egy kévésé hoszúkás nyakú; Külső héja gesztenye színű, vagy feketére hajlandó vörös, belől a’ széki fejér, mint a’ keményen sült tyukmonnak fejére. Némelylyeknek gyökerei, az búinaságrul egy más után nőinek: némellynek a’ szárán verik ki magokat. A’ fiatal gyökereket, el kell az annyoktúl szaggatni, s-úgy külömben ültetni. Az gyökerekrűl, nem ösmérni meg mellyik másik; hanem az idején virágzó Tulipáknak, közönségessen kis-254