Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VII. fejezet

igen meg ne hízzanak, mert úgy nem tojnak. A’ kodácsolásokbúl meg-ismérhetni, mert a’ kövérek gyakrabban kodácsolnak.

8. Igen hasznos télre sok jérczéket hadni: mert ezek mind hamaréb, s-mind többet tojnak a’ véneknél. A’ ki az tojásáért akar tyúkot tartani, az tovább két esztendőnél, ne tarcsa a’ tyúkot; mert két esztendő után nem sokat tojnak: hanem-ha valaki, a’ csirkék ki-költéseért akarná tartani.

9. A’ télnek két utólsó hólnapjában, nem tojnak a’ tyúkok: hanem ha meleg szóbaban tartyák őket.

10. Ebben a’ hólnapban, mikor az hóid a’ föld-alatt vagyon, éppületre való fát kell vágni, és abroncsnak valót; szőlő karóknak, sövénynek.

11. Mivel ebben a’ hóban, el-eresztik szőröket a’ lovak, jól kell őket tartani.

12. Ebben, és a’ jövendő hóban, csépelni igen jó.

13. Fa eszközt ebben a’ hóban kell csinálni, a’ mi szükséges a’ háznál.

14. Ganéjt hordani a’ szőlőkben, és szántóföldekre.

15. A’ meleg tartományokban, borsót vetnek, és első szántást ros-alá készítenek, a’ hol nem igen lágy a’ föld.

16. Meg-metszik a’ szőlőt; Az melly fákbúl sok macska méz, avagy gyanta foly-ki, környös körül meg-kapállyák.

17. Az úy réteken lo-here magot vethetcz, tudni illik, ha egy rostában széna polyvát tészsz, és azt a’ réteken elébb rostálod-ki.

18. A5 fák aszú ágoktól meg-szabadíttassanak; meg-224