Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

oltóágat vagy oltványt is szerezzen. Az udvarban időző főurak imigyen folyton kéregettek a mieinktől oltóágakat. S ugyancsak hálálkodott, a ki ilyent kapott.

Alig van örökös tartomány, a hová a XVI. században tőlünk nem vittek oltványokat és oltóágakat. A kiadatlan családi levelek ezen a téren ugyancsak bő anyaggal szolgálnak. Főuraink tavaszkor és őszkor nyakra-főre küldözgetik a tőlük kért gyümölcsfajokat. Különösen sokan keresték a XVI. században a Zelenka és a Makaria nevű magyar körtét, Török György almáját, Székely Lukács baraczkját, a szamosközi almát, a közönséges és a vizes muskotályalmát. Nagy híre volt „öreg telelő körtvély”ünknek, aztán a Kozma és a fog fájó körténknek. A János vajda almáját még a haldokló betegeknek is adogatták. Télvíz idején a belényesi körtén és a Páris almán kapkodtak. A fehér és a fekete lószilva, a különféle öreg cseresznye és meggy, no meg a sokféle persiai baraczk is számtalanszor szerepel a XVI. század leveleiben. Stájerország urai a Kozma és a Zala ura nevű körtéből kéregettek oltóágakat és csemetéket.

íme a barbárnak nevezett Magyarország így látja el a külföldet ritka és kitűnő gyümölcsfajokkal. S teszi ezt az az ország, melynek kertészetéről egy árva szó sem esik a világirodalomban.

Számtalan - s ami fő -, kiváló gyümölcsfajunk világosan hirdeti, hogy nálunk a XVI. században tömérdek kert és kertgazda akadt. S szó sem fér ahhoz, hogy kimondhatatlan örömmel foglalkoztak a kertészkedéssel. Az egy209