Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

megjegyzi: „nem tudom, ha nagyságodnak újság vagy óság?” Az 1566. évben Nádasdyné megbízására Kövér Márton uram május hó első napjaiban viszi Bécsbe a zöldborsót és az érett cseresznyét. Május hó 10-én már Bécsből jelenti, hogy a királyné nagy örömmel vette az ajándékot. A csomagot azonnal felbontatá s néhány szem cseresznyét megevén a skatulyával együtt azonnal a cseh királyhoz ment. „Kérdeztem az udvari emberektől - írja Kövér Márton - vájjon kapott-e a királyné asszony mástól is cseresnyét? Ámulva hallák, hogy én cseresnyét hoztam. Ez volt az első, a mit a királyné az idén látott.” Nádasdyné tehát ezúttal is elnyerte az újság pályáját. Négy nappal későbben az említett Kövér Márton jelenti Bécsből, hogy a Nádasdynétól küldött kétfajta cseresznyét bemutatta az udvarnak. A királyné ezúttal is felnyíttatá a skatulyákat s a nagyobb szemű cseresznyét azonnal megkóstolta. (1555. máj. 14.)

Nádasdy folyton buzditgatja a feleségét, hogy meg ne restüljön a cseresznye küldésében. „Királyné asszonyt - írja 1557. jún. 14-én - ne hagyd cseresznye nélkül. Az őfelsége leányasszonyit se feledd el... Az apró cseresznyébe se nekem, se királyné asszonynak őfelségének ne küldj, hanem az öreg szeműbe, mikor jól megérik.” Dessewífy János május hó közepén a miatt mentegeti magát őfelsége előtt, hogy idáig cseresznyét nem küldhetett. „A gyalázatos időjárás és az ég irgalmatlansága miatt - írja - a cseresznye még nem érett meg.” Helyette epret küld. (Az eperküldés a XVI. században szintén

205