Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
VI. fejezet
(A hatalmas és dúsgazdag Batthyány Ferenczné Bánffy Kata az udvara nemes leányaival együtt gyomlálgat, szőlőt kötözget s káposztát ültet. S mikor a munkával elkészült, örömmel írja az urának: A szőlők kötözését, gyomlálását elvégeztük. Káposztát eleget ültettünk volt. Csak Úristen oltalmazott, hogy török kézben nem akadtam.) A kor fölfogása olyan volt, hogy még a főúri lányok is csak úgy emelkedtek magas polczra, a jó hírük csak akkor kelhetett szárnyra, ha jó kertgazdáknak bizonyultak. Nincs tehát mit csodálkoznunk azon, hogy még a nádorispánnék is maguk vetnek, maguk ültetnek a kertjeikben. Abban a korban ez nem szégyen, hanem dicsőség volt! A magyar gyümölcsnek és a kiváló magyar gyümölcsfáknak külföldön való elterjedését sok tekintetben a bécsi udvarnak köszönhetjük. I. Ferdinánd és Miksa királyainknak magyar udvartartásuk is volt Bésben. Ez a magyar udvartartás csak akkor szűnik meg, mikor Rudolf Prágába költözik. Addig a bécsi udvarban magyar módra sok magyar ifjú nevelkedett. Ezek a kis főherczegekkel együtt tanultak és játszadoztak. S mikor fölnevelkedtek, mint lovas ifjak továbbszolgáltak az udvarnak. A hazai szokás szerint ezeket udvari atyafiaknak (aulae regis familiäres) nevezték. Ez ifjak szülői természetesen kedveskedni igyekeztek az udvar tagjainak s az udvari főembernek. S mi lehetett ezeknek kedvesebb ajándék a jó magyar gyümölcsnél? Imigyen I. Ferdinánd uralkodása idején megkezdődik a magyar gyümölcs küldözgetése. Természetesen nem 202
