Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

kiáltott fel: „Igen semmirekelő, hitvány ember az, a ki az ilyen gyümölcsöt termő földért a maga életét veszedelmeztetni sajnálná.” Valamivel későbben (1566) Miksa király udvarával és sok külföldi herczeggel Győrött táborozván, Nádasdy Tamásné mindenféle gyümölccsel lepte meg. Ádám deák, a ki a gyümölcsöt vitte, azt írta aztán asszonyának, hogy az urak elragadtatással nézték a pompás gyümölcsöt. A ferrarai herczeg a maga részét mindjárt elvitte. A király „az gyümölcsnek felét ününmaga bévitte házában, úgy nézte s dicsérte, hogy szép gyümölcs”. Harrach gróf meg kijelenté, „hogy sem Magyarországból, sem másnemű országból nem kél olyan jeles gyümölcs, mint te nagyságodtól, oly igen jó major légyen te nagyságod!” A mint említők, a Habsburgok a XVI. században állandóan nálunk szerzik be a gyümölcsfákat. Batthyány Ferencz bán, a XVI. század e jeles magyar kertésze, kinek gyümölcsét Németalföldön is magasztalták, a bécsi udvarnak nemcsak pompás gyümölcsöt küldözgetett, hanem oltványokkal is gyakran kedveskedett neki. Mikor a király új kertet ültettetett magának, Batthyány Ferencz kertészt is küldött neki; mert az udvari kertészek nem értették az ültetést. Az 1588. év tavaszán őfelsége külön szekeret küldött Batthyányhoz Üjvárra, hogy elhozassa onnét a magyar oltványokat. Ez alkalommal írta Batthyány őfelségének, hogy kitűnő fajokat küld, csak aztán gonddal ültessék el. Hallom - írja Batthyány - hogy a felségedhez küldött kertészem meghalt. Ez művészi módon értette az ültetést, s mindent úgy csinált fölséged kertjében, a

197