Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
II. fejezet
II. FEJEZET András, egykori veszprémi prépost ADOMÁNYLEVELE (1031-1041) Tudomására hozzuk mind napjainkban, mind a jövőben élő hívőknek, hogy András, ki korábban a tiszteletreméltó Nána, a veszprémi egyház püspökének prépostja volt, miután inkább akart a világ kényelmetlenségeinek, mint elismeréseinek részese lenni: a fáradságos küzdelmekkel terhes világi életet a magányt jelentő remeteélettel cserélte fel, hogy a világ számára meghaljon és egyedül Istennek éljen. Miután pedig már hosszú időt töltött el ebben az istenszemléletre való törekvésben, élete végét aggódó félelemmel már-már érezni kezdte, az istenfélő Béla* királytól és feleségétől, Ilona királynőtől engedélyt kért, hogy vagyonáról végrendelkezhessék. Mihelyt a királyi fenség engedélyét megkapta, Urodi három majorságában, vagyis Bdzsenybcn, Karúdon és Rádon 35 embert felszabadított, akiket a nép nyelvén öhögnek** hív* istenfélő Béla - II. (Vak) Béla. ** öhög, vheg - pogány fogoly. 17