Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

Takáts Sándor: Kertészkedés a török világban (1917)

Valamikor a régi időkben a magyar asszonyoknak és az uraknak a kertészkedés volt a legkedvesebb foglalkozásuk. Mikor a lelkek a gondban és a búban megfáradtak, a kertjeikbe siettek. Itt találtak vigasztalást, szórakozást és örömet, ha teljességesen elbúsultanak. Itt növekedett szeretetük a hálás magyar földhöz: itt fejlődött a fával és a virággal együtt a saját erkölcsi világuk is.

A kertészkedés a művelődésnek nemcsak bölcsője, hanem egyúttal hőmérője is. S ha azt tapasztaljuk, hogy hazánkban a XVI. században a kertészet igen magas fokon állott, akkor ezt a jelenséget bátran vehetjük fejlődő s erősbödő művelődésünk jelének.

Minden nemzet nagy és fényesen kiállított munkákban tárta a világ elé kertészetének történetét. E nagy művekben még az ázsiai népek kertjeinek leírását is megtaláljuk. Egyedül a magyar kertről nem esik sehol szó. Egyedül a magyar történeti irodalomból hiányzik a kertészet története. Pedig levéltáraink gazdag anyagot őriznek meg számunkra ! S ez az anyag világosan hirdeti, hogy a XVI. században a kertészkedés bizonyos ágaiban nemcsak hogy hátrább nem voltunk a nyugati népeknél, hanem sok tekintetben felül is múltuk azokat. A gyümölcstermelés terén például egy ideig vezettünk. A legkiválóbb török gyümölcsöket a mi közvetítésünk útján ismerte meg a Nyugat.

195