Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

Kanizsa váráról a kémek jelentik, hogy oldalát sűrűn borítják a gyümölcsöskertek.

A XVII. század végén készült összeírások rengeteg sok elpusztult török kertről szóknak. Esztergomtól Belgrádig a dunai szigetek mind gyümölcsösök voltak. A budai, pécsi, szigeti, vörösvári stb. összeírásokban rendesen ezt olvashatjuk: a török időkben gyümölcsöskert bőven volt itt, de a császári hadak elpusztították.

Mondanunk sem kell, hogy az összeírások a kiűzött törökség kertjeiről közelebbit nem írnak. Arra azonban mégis jók ezek az összeírások, hogy megerősítsék azt, a mit a nálunk utazgató Evlia Cselebi írt a török kertekről. Evlia egész elragadtatással ír a hódoltság kertjeiről. Az ő útleírásából tudjuk, hogy a tulipán, a jáczint, a nárczisz stb. közönséges virág volt a hazai törökök kertjeiben. Evlia leírja például az óbudai puskaportörőmalmot (Barut kánét) s azt mondja, hogy körülötte tulipánkert van. Pécs városáról s kertjeiről azt írja, hogy írem tündér kertjéhez hasonló! („Pecsevi Szírem mánend bági írem.”) Pécsnek - úgymond - hetven sétálóhelye van, tulipánnal és madárdallal teli. Jenő várának rózsaligeteit és jáczintjait szintén magasztalja.

A hazai törököknek elég tulipánkertjeik lévén, bizonyára ők is megtartották a Törökországban annyira kedvelt tulipánünnepeket, mely alkalommal a tulipánágyakat színes lámpákkal világították ki.

193