Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

Takáts Sándor: Első tulipánjaink (19x7)

A tavasz egyik bájos hírnökét: a tulipánt, a magyarok ősvirágnak mondogatják. A kik nem ismerik e virág múltját, régi szöveteink és faragásaink motívumaiban is mindenütt tulipánt látnak. S mióta nálunk a tulipán féligmeddig nemzeti symbolummá lett, boldog-boldogtalan hirdeti, hogy a tulipán a magyar népnek mindétig kedves virága volt.

A kik tudományos alapon foglalkoztak a tulipán múltjával, hamar rájöttek, hogy szó sem lehet arról, mintha a tulipán a magyarok ősvirága lenne. Idegen a neve, idegen a származása s nyelvemlékeinkben csupán a XVII. század negyvenes éveiben fordul elő először. Egyik-másik nyelvtudósunk azt is kimutatni igyekezett, hogy a tulipán szó az olaszból került a magyar nyelvbe.

így állván a dolog, nem lesz érdektelen kimutatnunk, honnét és mikor került hozzánk először a tulipán?

Ismeretes dolog, hogy a műveltebb országok szellemi áramlata - előbb vagy később - mindig eljutott hozzánk. Nemzetünk örök dicsősége, hogy még a XVI. század véres küzdelmeiben is minden hasznos haladást, minden szellemi vívmányt meghonosítani igyekezett. Sajnos! műveltségtörténetünk legtöbb emléke még levéltárainkban porlad, s így az igazi nemzeti haladást csak az ismerheti, a ki a levéltárak rengeteg anyagát átlapozta. De egykoron ezek

185