Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

Mikes Kelemen: Levelek a száműzetésből (1726)

77-Rodostó, 4. Dec. 1726. ...itt az ősz a legszebb része az esztendőnek, a szüret pedig legszomorúbb része a mulatságnak, nem úgy, mint nálunk, hogy a sok szedőt, szedőnét látja az ember, az úri asszonyok, leányok oda kimennek, ebédelnek, és múlatják magokat, a bort édesebbé teszik jelen való létekkel és szedésekkel. Itt pediglen a szőlősgazda megfogad két vagy három embert, azok szedik, és puttonokban a szőlőt hazahordják, és kiki a maga házánál szűr igen nagy csendességgel.

Minthogy a szőlőről vagyon a szó, Konstancinápoly körül láthatod ked olyan vastag szőlőfát, mint egy szilvafa, a szőlőszemek is rajta vannak olyan nagyok, mint egy szilvaszem. De a nagyságát nem csudáltam úgy, mint azt, hogy némely ágain érett szőlő vagyon, némelyeken a szőlőszem még nem nagyobb az egresnél, más ágakon még akkor kezd virágozni. E szép dolog, hogy egy szőlőfán ilyen háromféle jövést láthatni, és mind így vagyon tavasztól fogvást télig. Erről talán már írtam volt kednek, de nem jut eszembe. De arról nem írtam, hogy egy görög püspök házánáŰláttan olyan nagy rozmarinfát, mint egy közönséges fűzfa. Mindezek fel nem találtatnak Zágonban,

183