Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
VI. fejezet
midőn legmagasabb pontját elérte, szivárványt játszva szökőkútszerűen leesett s a Duna folyóba ömlött. Félóráig voltunk a szemléletébe csodálkozással elmerülve. Isten látja, a molnár apó is igen kiváló ember s hála Istennek! áldásával tisztelt meg. Maga a nagyvezír, Köprülizáde Fázil Ahmed pasa is megnézte e dolgokat s a tiszteletreméltó öreg molnárnak ötven aranyat ajándékozott és tíz ákcse fizetésemelést rendelt el neki... Szigetvár Levegője kellemes; sok szépsége van; szilvája, cseresnyéje, almája híres. Lakosságának arczszíne fehér; a lakosok bosnyákok, de magyarul és horvátul jól tudnak. Fogságból szabadult s lábán bilincset viselt vitéze van s éjjelnappal portyázásra járnak... (Nagy) Kanizsa Azonban Zerin-, Banyán- és Nádazs-ogluk, mikor ez évben Kanizsát ostromolták, mind erről az irányból vívták s a szőllőket, kerteket feldúlva, elpusztítva, a termékeny nagy gyümölcsfákat letördelték és a kanizsai tóba belehányni iparkodtak. Azért pusztultak el e külváros kertjei, csakis a kanizsaiaknak Berzencze felé eső temetője maradt meg. Kanizsának termékeny szántóföldjei itt vannak, de 177
