Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
VI. fejezet
Ez előtér szőllője körül háromszáz aranyos czella van, melyeken elbámul, a ki látja. Pátriárkák és papok vannak azok mindegyikében s néhány százan azok közül egy datolyával, egy findzsa tejjel és egy mandulával bőjtölnek hetenkint... Brassó Vize és levegője nagyon kellemes, szőllője és kertje számtalan; szőllője édes-csípős ízűvé válik. Szilvája, almája, körtéje, fehér czipókenyere híresek. A város előkelőivel, orvosaival külön beszélgettem s ez nagyon sok élvezetet és örömet szerzett nekem... PÉCS Nevezetességei. A kumri* kajszibaraczk, a fekete és dús levü szeder; megbízható és öreg emberek beszélték, hogy százhetven fajú körtét írtak jegyzékbe s valóban úgy van. Én szegény is, mikor a Szigeti kapu közelében az alajbég házában vendég voltam, a házában található különféle körtéit előhozatta s egy napon negyvenhét-féle körtét ettem; mindegyike más-más zamatú s édes-csípős levű és * kumri - gerle (az idézett értelemben nincs biztos jelentése). 172
