Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

törökül pedig karpuznak neveznek, nagyon kedvelik a törökök, és bár csak vizet isznak rá, mégsem árt nekik.

Van egy fajta dinnyéjük, mely voltaképpen nem is dinnye: miszir kabaginak*, vagyis egyiptomi töknek nevezik. Megfőzik, és egész télen eláll. Magyarországon is megterem, Besztercebányán sokat vetettem; virága sárga.

Datolyából az alexandriai hajók sokat hoznak Konstantinápolyba. Ezt is súlyra mérik, olcsó, nem tartják sokra. Tatii törökül azt jelenti, hogy édes, és innen van a datli név, arabul hurma és görögül phinithia.

A sárgabarack nagy és elegendő; a törökök megaszalják, édes italt főznek belőle, mint minden aszalt gyümölcsből, körtéből, őszibarackból, meggyből, cseresznyéből.

A tenger mentén, sziklás helyeken kökényhez hasonló magas bokrok nőnek. Szép piros bogyókat hoznak, olyanformájukat, mint az eper, de baracknyi nagyságúakat. Belülről tele vannak apró, kemény maggal, mint a mák; törökül kodzsajemisnek** nevezik, ami annyi, mint öreggyümölcs, vagyis gyümölcs öregemberek számára. Sok ilyen bokrot láttunk Ázsiában a tengerparton. Októberben Konstantinápolyba is hoztak belőle, őszibarack elég van, de nem olyan jóízű, mint odahaza. Igaz, hogy messziről duránci barackot is szállítanak, amelyet nem lehet a magtól elválasztani és sárgahúsú; darabját egy akcséért árulják.

* kabagi - talán sütőtők.

** kodzsajemis - szamócafa, Kisázsiában élő, fanyar gyümölcsű fa.