Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

VI. FEJEZET

Dernschwam János:

Utazás Konstantinápolyba

(1553-1555)

Igen sok gyümölcsöt esznek, még beérés előtt is; ez a legjobb eledelük. Konstantinápoly körül nagy területen felfalják ősszel a szőlőt. Be is főzik, édes italt is készítenek belőle, mint minden más gyümölcsből. Aztán fokhagyma, hagyma, retek, répa, sajt a mindennapi eledelük általánosságban, és ami nem kerül sok pénzbe, mint a bab, lencse, zöldbab...

Többek között van egy helvának nevezett, mandulából, mézből és tojásfehérjéből álló fehér csemegéjük. Ezt nagy serpenyőben parázson felforralják; szívós, akár az enyv; fadarabbal kavarják; olyan kemény lesz utána, hogy erős késsel kell feldarabolni. Pompás csemegének tartják, ez az ő marcipánjuk. Aki hozzányúl, nem tud eleget törölközni utána. Kemény, de mégis hamar elolvad a szájban, az íze meg olyan, mintha édes krétát enne az ember.

A padlizsánt úgy vetik, mint a fejes káposztát, de távolabbra palántálják egymástól, mint a többi növényt. Gyümölcse uborkaszerű, hosszú. Ügy is fogyasztják, mint az uborkát, ecetben elrakva. Meg is szokták tölteni,

164