Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

réta azoknak tsak takarói és oltalmai; és ezek közzűl vagy eggyik vagy másik, elmaradhat, el is marad sok virágokból. Vágynak tsészétlen virágok, mint a’ Tulipánt, Liliom, Gyöngyvirág; vágynak bokrétátlanok is, mint az LJszány, Tzikkszár, ’s a’ szénaneműek mind; némellyeknek pedig se csészéjek se bokrétájok nints. A’ bokrétátlan virágokbann sokszor a’ csésze színes, ’s ha kivűl zöldes is, de belöl valami színt mutat; úgy hogy nehéz meghatározni, tsészének mondja-é az ember vagy bokrétának. Ha gyenge puha matériából van, bokrétának mondódik; ha keménykéből, tsészének.

Nős virág (Flos hermaphroditus) az, a’ mellybenn hím is van, anya is.

Hím virág, Anyátlan virág (Flos Masculus) az, a’ mellybenn hím van, de anya nints. Ha van is benne Nő, az bibéden, és magtalan, meddő.

Anya virág, Nőstény virág (Flos foemineus) az, a’ mellybenn tsak Anya van Hím nélkül.

Szűz virág (Flos neuter), a’ mellyben se hím se nőstény nints.

A’ Nemző részek száma és növése a’ plántákbann külömbkülömbféle. Ebből alkalmatosságot vett Linné arra, hogy ezeknek számánál és kinövésénél fogva, oszsza el a’ Növevényeket Seregekre és Rendekre.

157