Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

főzik; vér-pökéstől meg-menti az embert; ha pedig meg­­sáfrányozzák torok dagadást oszlat. A’ baratzk-fát magról szaporítják: ha az igen jó fajta, meg-érdemli a’ szemre­­való oltást szilva-fában. 410. Prunus domestica pedunculis subsolitariis, foliis lanceolato-ovatis convolutis ramis muticis. - Prunus Hungarica magna crassa subacida. - Cerea. - Praecox. Magy. Szilva-fa. Nem. Pflaumenbaum; Zwetschenbaum. Fr. Prunier. Oláh. Prun. Tót. Slijvy avagy Sswestky. Nálunk a’ szilvának sok nemei vannak, úgymint: Fejérek, tarkák, sárgák, és kékek. A’ fejérek korán érők, úgy a’ tarkák, a’ mellyek köztt leg-nagyobbak az úgy nevezett ló-szemű; ló-dobzó szilvák; de ezeket a’ minden napi tapasztalás igen ártalmas tsemegéknek mutatja: azért a’ Magyar Gazdák közönségesen jó pálinkát főznek belőle; mivel híg lotskosságok miatt az aszalásra alkalmatlanok. Ezeknél elébb valók a’ Magyar Országi hosszú, magva­váló kék-szilvák, vagy-is Besztertzeiek: mert hihető, hogy innét terjedtek el a’ két Hazában, minekutánna II-dik András Király’ idejében a’ mi Nagy-Atyáink szinte a’ szent földről-való vissza-jövetelekkel, egyenesen oda hozattatott vólna egyéb több külföldi ritkaságokkal. És ez az igazi Magyar szilva, melly a’ Hazánkon kívül-is a’ Magyar szilva’ nevét viseli. Meg-érdemelné, hogy na­gyobb gond fordíttatnék ennek bővebb tenyészésére. Kár, és tán szégyen-is, hogy a’ Magyar Hazában annyi szám­talan meleg, porhanyós és kövérföldű kerteket egy áltál­jában minden gyümölts nélkül, itt-is ott-is, a’ merre for-147

Next

/
Oldalképek
Tartalom