Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

darabosságát megsimítja, főképpen ha áztatóból avagy sziropból vétetik bé, ez a szirop, azaz azoknak levelek a hasat valóban jól megenyhíti és lágyítja. Az őbelőlök csináltatott olaj is mind a külső s mind a belső nyavalyák ellen igen hasznos; a fülbe csepegtetvén, annak fájdalmát megenyhíti, a gyomorba bocsáttatván a santonik üröm magva porával a gelesztákot onnan kiűzi. A viola fehér, verhenyős s lángszínű. A fejér igen meleg és valamenynyire hideg. Az ő levelek elfőzettetvén, a hurutosoknak és a nehezen lélegzőknek hasznos, de kiváltképpen jó a verítékezések által kiadandó nedvek kiűzettetésére. Ennek virágjából csinálják ama jószagú jasmin kenetet, mely a torha sikerességéből eredt nyavalyákot megorvosolja. A verhenyő viola meleg és száraz, részei iszonyú vékonyak, ereje kikenő, kiváltképpen a virágjának, mellyel inkább is szoktak élni. Ennek leve ha a szembe bocsáttatik, annak rút szennyét kitörli. Hasonlóképpen ha az ő virágja mézben megfőzettetik, a száj sebességét és rohadtságát meggyógyítja. Csak magokon elfőzettetvén, a havi folyásokot, a burkot és a holt magzatot a méhből kiűzik. Ennek virágjából becsepegtetett víz a nyelv nehézsége és a gutaütés ellen s ismét az oldalok nyavalyái ellen fő módon használ. Efelett a kéz reszketése ellen is, ha abban megmosatik, az orca akárminémű szennyeinek eltörlésére is igen jó. Az ebből való olaj is (melyet cheir olajnak hívnak) a megmondatott és más nyavalyák ellen is igen jó, főképpen a lépdagadások ellen. A lángszínű viola (háromság füve) háromszegletű, lágyszabású, belül üres szárú fű,

137