Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

IV. fejezet

ken tartattak. S úgy látszik kivált a Csallóköz gyümölcstermesztése nagy hírben állt.

A gyümölcsök különféle neme, mely gyümölcsösökben tenyésztetek leginkább a következő volt: alma, körte, szilva, cseresznye, meggy, baraczk stb.; - erdők formájában nagyobb csoportokban dió-, gesztenye- és talán olajfák is; a melyekhez a bokrok több neme járult. - Arra nézve, ha vájjon termeltetett-e vagy sem nemesebb déli gyümölcs, névszerint czitrom és narancs, s esetleg szabad ég alatt, avagy legalább növényházakban, hiteles kútfői tudósítás nincs.

V. Báró Prónay Gábor még arra is figyelmeztet, hogy „a jelenlegi nemes külföldi fajok közöl igen sok hazánkból vette eredetét; miután sok gyümölcsfajaink a kereszthadjáratok alkalmával a szent földről a visszatérő vitéz-zarándokok által hazánkba hozattatván, először itt honosíttattak, és innen egész Európába elterjedtek”. Ilyenek névszerint a szent János-alma, a Jakab-alma, az aradmegyei sikulaialma, a Maschanski-alma, a Pázmán-alma, a Nagy-buzás és Pogácsa-alma, a pisztráng körte, az Egri körte stb., Czukor János hírneves pomologusunk, ki egész életét arra szentelte, hogy az ős magyar gyümölcs fajokat szedje össze, azt találta, hogy van 76 alma, 61 körte, 21 szilva és 12 cseresznye őshazai válfajunk. S ezzel összhangzólag Mátyás király korára vonatkozva Ranzan Péter Erdély gyümölcstenyésztését különös dicsérettel emeli ki. ..

97