Boros Pál (szerk.): A Pest megyei agrárszocialista mozgalmak történetének bibliográfiája (Budapest, 1972)
A Pest megyei agrárszocialista mozgalomról szóló irodalom bibliográfiája
5. TAKÁCS József A földmunkásmozgalom története. Bp. 1926, Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége. 180 p. Várkonyi István a Földmívelő című lapot, amit az MSZDP IV. kongresszusának értelmében indított meg, saját céljaira használta jel. A Földmívelő a szociáldemokraták általános programját helytelenítette, mert a parasztság földreform törekvéseit nem támogatta. Urbán Pál a szociáldemokraták által Budapesten megrendezett földműves kongresszuson, amit közvetlenül a ceglédi kongresszus előtt, mint ellenkongresszust rendeztek, komoly szavakkal elítélte Várkonyi ellenzéki magatartását és bírálta programját is. 6. GABONA Béla A magyarországi agrármunkás-mozgalom története. 1890—1900. Bp. 1934, Attila ny. 83 p. Az első agrárszocialista gyűlés 1889-ben Dömsödön volt, ahová az Általános Munkáspárt Csillag Zsigmond és Kürschner Jakab vezetőségi tagokat küldte ki megfigyelőnek. A szociáldemokraták alakuló kongresszusán 1890. december 7-én és 8-án már néhány vidéki munkás részt vett. Az agrármozgalmak 1891 után az egész Alföldön elterjedtek. Várkonyi mozgalmát a szerző így jellemzi: „A Szociáldemokrata Pártban gyakoriak voltak a változások, hol egy párttöredék szakadt ki belőle, hol megint egyesült vele. Így volt ez 1896-ban is, amikor Várkonyi István és hívei a Szociáldemokrata Pártból kiléptek. De a pártszakadás a többieknél sokkal jelentősebb volt, mert Várkonyi kilépve a pártból az agrármunkásokra vetette a szemét, és azokat törekedett eszméinek megnyerni. A Szociáldemokrata Pártra ez azért volt veszélyesebb a többi pártszakadásnál, mert agitációjára oly területet vett igénybe, hol a szociáldemokraták maguk is tapogatóztak és ahol ingatag talajon jártak s mivel nagy tömegekről volt szó, amely felett nem uralkodhattak, ezért azokat könnyen el lehetett pártoltatni. Várkonyi valóban gyorsan szervezte meg uralmát az agrármunkások felett, de a fővárosban nem maradt híve... Várkonyi látta, hogy az agrármunkásságot hidegen hagyják a szociáldemokrata eszmék, a földközösség, ezért ezt elvetette s a magyar nép lelkében élő motívumokhoz fordult. Elvei, zűrzavara volt a szocializmusnak, hasonlított a kommunista és anarchista rendszerhez, amelynek még egy specialitása volt — a magyar paraszt veleszületett természetéből — a földosztás." A szerző szerint mindkét szocialista párt a parasztság tudatlanságát használta ki. 7. HÖMAN Bálint—SZEKFÜ Gyula Magyar történet. 5. kötet. írta Szekfű Gyula. Bp. 1936, 541— 543. p.
