Boros Pál (szerk.): A Pest megyei agrárszocialista mozgalmak történetének bibliográfiája (Budapest, 1972)
A Pest megyei agrárszocialista mozgalomról szóló irodalom bibliográfiája
komoly szerepre tesznek szert. A földmunkás-kongresszus összehívásának gondolata 1896. május 24—25-én az MSZDP pártgyűlésén vetődött fel. A pártkongresszus megvitatta „A földművelő munkások és állásfoglalás a tervezett földművelő munkások kongresszusához.” című napirendi pontot. Az előadó Csizmadia Sándor volt. A munkáskörök ezután igen gyorsan alakultak. így Pándon, Káván és Albert-Irsán. Várkonyi vezetésével 1896 augusztusában már szakközlöny is megjelent. A lap szervező bizottsága Orosháza székhellyel működött. Várkonyi bojkottálta a szociáldemokrata vezetés által egybehívott budapesti földmunkás-kongresszust. Várkonyi nagy terve a minden községre kiterjedő szakszervezeti bizottság felállítása volt. A ceglédi kongresszuson Csuzdi Ferencet országos földmunkás titkárrá választották. 1897. április 15-én a szociáldemokrata földmunkás szaklap is megindult. Egyelőre csak 1500 előfizetővel, ugyanakkor a Földmívelő című lapra már 3500 előfizető volt. 151. Világháború előtti agrármozgalmak. = Népszava. 1942. febr. 22. 14. p. „A szociáldemokrata párt agrárprogramjában a parasztság közvetlen földhöz juttatása eleinte nem szerepelt. A programokban mindig az első helyet az általános választójog követelése foglalta el, amivel a párt az államhatalmat és a törvényhozást remélte a nép képviselőinek kezébe juttatni... A szociáldemokrata szervezkedésnek, illetve agrárprogramnak említett hibája lehetővé tette, hogy a parasztságban úgynevezett önálló parasztmozgalmak és frakció szervezkedések találjanak talajra. E mozgalmak közül a legjelentősebb Várkonyi Istváné volt... Hivatalos programja nem tért el a szociáldemokrata párt programjától, azonban nem hivatalos programjában ez a párt (független szocialisták) engedett a legnagyobb teret a földosztás agitáció jának”. 152. ___Urbán Pál. = Népszava. 1942. ápr. 1. 7. p. „Megrendültén fogadtuk a gyászhírt. Urbán Pál elvtárs Cegléden hosszas betegség után meghalt. A múlt század utolsó évtizedeinek derekán lobogott fel az Alföldön a szegényparasztság mozgalma, amely hamarosan kitermelte önmagából a saját vezetőit mind helyi, mind országos viszonylatban. Urbán Pál rátermettségében kiemelkedik a tömegből és így rövidesen országos mozgalmak élére kerül. Amikor a földmunkás-mozgalom frakciókra szakadt, ő azok között volt, akik mindenekelőtt a mozgalom egységének helyreállításán munkálkodtak... Akkor még nem volt falukutatás, de már voltak földmunkásproblémák, amelyeket Urbán Pál és társai felszínre hoztak és igyekeztek meggyőzni a közvéleményt és a kormányzatot a j problémák megoldásának szükségességéről. Az utóbbi évtizedekben 37
