Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében (A Pest megyei krónikaírók 1967. május 22-én tartott első megyei tanácskozásának anyaga) - Pest megyei levéltári füzetek 1. (Budapest, 1967)

Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírtás elvi-módszertani kérdései

kozásban ide sorolhatók az alispáni évnegyedes jelentések is;

b) a második csoportot a városi tisztségviselt személyek magánemberként írott félj egy zései-naplói, illetve a városi közpolgárok által vezetett krónikák alkotják;

c) végül a harmadik csoportba az egyházi eredetű krónikák, az ú. n. „história domus”-ok tartoznak.

A leszűrhető tapasztalatok közül az első itt is, miként a távolabbi elődök esetében, az események évkönyvszerű, következetesen időrendbeli megörökítése. A másik — egy negatív tapasztalat: a politikai események mellett az egyéb életviszonylatok (gazdasági élet, kulturális fejlődés, stb.) mozzanatainak mellőzése, illetve legfeljebb a kuriózumok, a természetben és a társadalomban lejátszódott rendkívüli, „csodás” események regisztrálása. Kérdés azonban, hogy ebben — ha mégoly primitív és csökevényes formában is — nem az az igény jelentkezett-e, hogy a krónika megörökítse mindazt az egyedit, különlegest, amely az adott település életét minden más településtől megkülönbözteti, páratlanná teszi; nem az a törekvés vezette-e a helyi kuriózumokat is feljegyző, hajdani krónikások tollát, amit ma a települések, munkahelyek sajátos színeinek, külön ízeinek, speciális vonásainak tükrözése címén emlegetünk? Végül a harmadik tapasztalat: tekintettel a modern élet viszonylatainak állandó bővülésére és egyre sokrétűbbé válására falun, városon, munkahelyeken egyaránt, — célszerű volna egy-egy év krónikájának megírásában bizonyos rendszerezést, szisztematizálást alkalmazni (ahogy az alispáni évnegyedes jelentések teszik), külön-külön áttekintve az egyes életviszonylatok, szektorok mozzanatait. Ezzel egyrészt el lehetne kerülni egyes területek esetleg méltánytalan, kurta-furcsa „elintézését”, vagy éppen „elsikkadását”, másrészt a krónikaíró körök munkamegosztásához, a körökön belül az egyes munkacsoportok kialakításához is kellő alapot lehetne biztosítani.

Ami a külföldi hagyományok hasznosítását illeti, itt elsősorban a németországi, közelebbről az NDK-beli tapasztalatok figyelemreméltók: a krónikavezetés folyamatosságának és anyagi feltételeinek szervezett biztosítása, a hitelesség intézményes garantálása, az egyedi események rögzítése mellett a különböző életviszonylatok éves fejlődésének áttekintésére való törekvés, vagyis a kronológik. s és szisztematikus krónikavezetés ötvözése.

19