Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében (A Pest megyei krónikaírók 1967. május 22-én tartott első megyei tanácskozásának anyaga) - Pest megyei levéltári füzetek 1. (Budapest, 1967)
Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírtás elvi-módszertani kérdései
munkálta a bírálni és tenni egyaránt kész, demokratikus és szocialista hazafiság egészséges egybeötvözését; napjaink történetének megörökítésével, a krónikák vezetésével mind az irányító szervek munkájában, mind az iskolai oktatásban, az ismeretterjesztésben és a helytörténetírásban jól hasznosítható forrásanyagokat produkált. Modem hazai krónikairásunk eddigi fejlődését értékelve, különösen két mozzanatot kell kiemelni. Az első az, hogy ez a modern krónikaírás, mely jelenleg túlnyomórészt falukrónikaírást jelent, míg az üzemi, termelőszövetkezeti, iskolai krónikák száma aránytalanul kisebb, — rendkívül vegyes képet és értékszínvonalat mutat. Jól szervezett, aktívan működő krónikaíró köröktől — az egyszál magukban is odaadóan és eredményesen dolgozó krónikaírókig, a hiteles, gazdag és jól megírt krónikáktól — az adatokat frázisokkal pótló, felületes és hiányos (rendszerint évfordulóra sebtiben készített) összefoglalókig, „dicsőségkönyvekig” és „albumokig” a változatok széles skálájával találkozhatunk. A helyzet ilyen alakulása korántsem a krónikaírókon, vagy az őket patronáló szerveken múlott. A valóság az, hogy az ország különböző vidékein a kibontakozó modern társadalmi-politikai és gazdasági tendenciáktól inspirált, de sokféle kezdeményezésből és sokféle formában megszülető törekvések tapintatos formábaöntése, rugalmas megszervezése lekötötte a rendelkezésre álló erőket, s a mozgalom terjedésével nem tudott lépést tartani a munka szakmai — elvi és módszertani — színvonalának biztosítása. A patronáló szervek ugyan e vonatkozásban is igyekeztek segítséget szerezni, s ennek nyomán a múzeumoktól, pedagógiai főiskoláktól, egyes levéltáraktól el egészen az ELTE legújabbkori történeti tanszékéig sokan és eredményesen kapcsolódtak be a krónikaíró mozgalom szakmai fejlesztésébe. Mindamellett az átfogó, szervezett szakmai patronálás csak most van kialakulóban, amennyiben a levéltárak magukra vállalták e munka „gazdájának” szerepét azzal, hogy mind saját segítő tevékenységükben, mind az egyéb szervek patronálásának koordinálásában igazodni kívánnak az Országos Helytörténeti Bizottság elvi állásfoglalásaihoz. Hogy mennyire időszerű a krónikaíró mozgalom szakmai megalapozottságának biztosítása, elegendő utalni arra, hogy felszabadulásunk közeledő negyedszázados évfordulója kapcsán minden bizonnyal tömegesen fog jelentkezni az igény a közsé15
