Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében (A Pest megyei krónikaírók 1967. május 22-én tartott első megyei tanácskozásának anyaga) - Pest megyei levéltári füzetek 1. (Budapest, 1967)
Dr. Lakatos Ernő: A krónikaírás tudományos és társadalmi jelentősége
ábrázolnia és még hozzá az egymást követő évek sorrendjében, mindig össze kell hasonlítania a tervet a teljesítménnyel, a múltat a jelennel, regisztrálnia és magyaráznia kell az eseményeket és jelenségeket, okokat kell keresnie, célt kell kitűznie; mindezek következtében egyéni látásmódja az emberekről és faluról alkotott állásfoglalása is megváltozik, történetivé, dialektikussá válik. A krónikaíró körök minden tagja — ha már hoszszabb ideje műveli ezt a mesterséget — egyre inkább mérlegelt, megfontolt tettekre és maradandó alkotásokra fog törekedni. Községe kulturális és gazdasági fejlesztését tartja szeme előtt szükségszerűen. Titkon azt reméljük, hogy még a községfejlesztési tervek is alaposabbak és átgondoltabbak lesznek. A község jelenét elemezve ismerő közönségnek — mert hát az a célunk, hogy a község lakói is megismerjék a krónikát — a társadalmi munkára való mozgósítása is eredményesebb lesz, mert nem részkérdéseket fognak látni, hanem a község általános fejlődését. Ügy gondoljuk, hogy ezen a téren új rejtett tartalékok tárulnak fel, ebből az általános történeti szemléletből, — amely nyilvánvalóan nemcsak a krónikaíró kör sajátja marad, hanem szükségszerűen átterjed a falu dolgozó népére is, — új erőforrás, nagy összetartó erő fakad, a legnemesebb értelemben vett lokálpatriotizmus, amely községfejlesztő és társadalomátalakító erővel bír. Nem vagyunk hiú ábrándozók, nem áltatjuk magunkat azzal, hogy egy felületes, összecsapott, vezércikk hangvételével jelentkező; problémákat, bajokat eltakaró, önelégült, vagy éppen hiányos és pontatlan, netán valótlan adatokat közlő krónikaírás a fenti célokat szolgálná. Ha a krónikaíró rosszul dolgozik, sajnos értelmetlen és fölösleges munkát végez. Viszont a jó és gondos munka dicséri önmagát. A sok és pontos adat már önmagában is igen nagy érték. És ha magyarázatukat és értelmezésüket is megkísérli a krónikaíró, már felbecsülhetetlen szolgálatot tett mind tudományos, mind társadalmi szempontból. Mi hiszünk abban, hogy a reális, tárgyilagos kép csak hasznos lehet a társadalomnak. így hitték ezt több száz évvel ezelőtt is, ezért búcsúzóul és emlékeztetőül hadd idézzem mégegyszer Scaritus Máté intését: „Jeles dolog mindent számon adni, mert az nem hágy soha megcsalatni. Személyt, időt, helyet kell nótálni, ha akarunk bizony dolgot írni.” 11
