Nagy József: A Közúti Gépellátó Vállalat története (Budapest, 1976)
Közúti Hídfenntartási Vállalat
alatt meghatszorozódott, továbbá számos olyan gépi felszerelést kapott a mélyépítőipar,amellyel elsősorban a nehéz fizikai munkát lehetett kiküszöbölni. 19*»9-ben már hatalmas földmunkagépek dolgoznak a ferihegyi repülőtér építkezésén. Korszerű földnyesők és földtolók keltenek óriási érdeklődést. A felsorolt néhány adatból látható, hogy az államosítás után úgyszólván egyik napról a másikra megindult az a folyamat, amely végső soron alkalmassá tette az iparágat a jelentkező hatalmas feladatok tervszerű megoldására. Néhány korszerű nagyteljesítményű földmunkagép kivételével elég tarka képet mutatott az államosított mélyépítőipar egész gépparkja. A csatornaépítésen dolgozó öreg kotrógépek, néhány speciális mélyépítő berendezés, gőzcölöpverők, Diesel kosok, betonkeverők, szivattyúk, az útügyi szervezet gőzhenger parkja, közöttük az Erzsébet királyné u.87. sz. alatti Martos és Herz Motor és Gépgyár által 1922-ben kibocsájtott, gőzzel hajtott úthengerei, kezdetleges, roncsból összeállított szállítóeszközök jelentették az indulás gépparkját. A technikai bázis gyors fejlesztését a hazánkban még nem látott szovjet gépek alapozták meg. A legnagyobb munkavolument az uj utak, hidak, ipari létesítmények földmunkája jelentette; szinte egyik évről a másikra több millió mVévi kapacitást kellett előteremteni. A korábbi kubikus-kordélyos "technológia" ilyen teljesítményekre már nem volt képes. Az iparág teljesítményét millió m^-ekben és millió tonnákban lehetett mérni. Gondoljunk a soha nem látott méretű gigantikus építkezésekre. Dunaújváros, Tiszalöki Erőmű, víztároló medencék, a 700 m^-es óriás kohó és a hozzátartozó kiszolgáló üzemek mélyalapozási munkáira, hejőcsabai cementgyár, Kazincbarcika, Berente, Komló, înota és a Keleti Főcsatorna és számtalan nagy építkezés földmunkáira . A magyar-szovjet műszaki-tudományos együttműködés és gazdasági kapcsolat eredményeként jött létre ez a hatalmas géppark. Megjelentek az első szovjet gyártmányú E-505-ös lánctalpas kotrógépek, amelyek ebben a kategóriában évtizeden keresztül az egész hazai kotrópark gerincű szolgálták. Sokoldalú alkalmazhatóságuk /vonóveder, hegybontó, daru/ révén szinte minden jelentős létesítményünk földmunkájában részt vettek. Az E-505-ös kotrógépnél talán csak az Sz-80-as lánctalpas vontató, illetve a rászerelt tolólap és az általa vontatott 6 m^-es földnyeső volt elterjedtebb a földmunka gépesítésében. A 80 LE-s vontató az 50-es években szinte egyetlen volt a maga kategóriájában. Az útfenntartás első gépét /a gőzhengereken kivül/ a szovjet utgyalu /gräder/ jelentette. A nagyüzemi, hengerelt aszfaltutépités bevezetése is e szovjet technikával kapcsolódott össze: a D-150 tipusu lánctalpas aszfaltfinischer rövid idő alatt elterjedt. A Vörös Csillag Traktorgyár százával ontotta a hazai gyártású dömpereket. Megjelentek a szintén hazai gyártású szkréperládák, melyet a szovjet DT 413-as tipusu lánctalpas vontatók üzemeltettek. Az örvendetes gépesítés mellett gondok is jelentkeztek. Nem volt az iparágnak olyan vállalata, amely a gépek javításával foglalkozott volna. A hatalmas munkákban és sokszor igen mostoha körülmények között működő gépek egyre sürgetőbbé tették egy javítóbázis létrehozását. Ez szerencsére nem váratott magára sokáig. 25
