Boros Pál (szerk.): Dózsa bibliográfia. A Dózsa Györgyről és az 1514-es parasztháborúról szóló irodalom és képzőművészeti alkotások jegyzéke (Budapest-Cegléd, 1972)
A DÓZSA-PARASZTHÁBORÜ EMLÉKE ÉS HAGYOMÁNYA ÉVSZÁZADOK TUDOMÁNYÁBAN, AZ ÜJKOR MŰVÉSZETÉBEN A Pest megyei Tanács és a Ceglédi városi Tanács Végrehajtó Bizottsága támogatásával megjelenő Dózsa György-bibliográfia a Pest megyei Könyvtárban folyó értékes kutatómunka aktuális eredménye. Az 1470-es esztendők első felében — hiteles adatokkal közelebbről meg nem határozható időpontban — született az 1514. évi magyarországi parasztháború katonai és politikai vezetője. Emlékezünk reá az eltelt korszakok múltán is, mert katonai tetteivel, a nép előtt kifejtett célkitűzéseivel és vértanúhalálával méltó megtestesítőjévé lett az évszázados jobbágytörekvések eszméinek és hagyományainak. Dózsa születési évfordulójának fél évezredes megünneplésébe, annak tudományos és irodalmi publikációiba kapcsolódik ez a bibliográfia. A parasztvezér emlékét a modern marxista történetírás nálunk és a szomszédos országokban új összefüggésekbe helyezte, a népi hagyományok oly jelentős szerepének fontosságát a szépirodalom és a képzőművészet alkotásai is hangsúlyozzák. De ez csak még szükségesebbé teszi az eligazodást, az áttekintést. Az új irodalom megállapításait hasznos a régi források és feldolgozások fényénél értékelni, amint a műalkotások eszmei mondanivalóját is a tudomány eredményei világíthatják meg. Nem öncélú tehát ennek a válogatott bibliográfiának kiadása. A források mutatják, hogy a parasztháború kétségkívül már a maga korában figyelmet ébresztő és figyelmeztető esemény volt a hazai és az európai politikai életben. A mélyben rejlő okai ugyanis Európa közepén és keletén kibontakozó társadalmi fejlemények voltak. Kirobbantó okai sem csak hazaiak és esetlegesek, hanem Délkelet-Európa általános viszonyaiból érthetők meg. Az ozmán hatalom elleni keresztes háborúra elégedetlen parasztok, szervezkedő plebejusok és bányamunkások, az egyház életvitelével megbékélni nem akaró szegény papok és deákok gyülekeztek. Egyik táboruk Pest alatt volt. A hódító ellenséggel szemben fegyverre kapók egyszersmind segíteni akartak osztályos társaik sorsán — a földesúri körök viszont a munkából kieső dolgos kezeket követelték vissza. A történelmi válaszúton Dózsa és vezérkara szembefordult az urak Magyarországával. Az antifeudális jellegű sereg elrendelt felosztását nem hajtották végre. A főváros mellől Dózsa csapatait az Alföldre vezette. A felvonulás során, Cegléden mondotta el híres beszédét, határozottan kifejezve a parasztháború feudalizmus-ellenes követeléseit. Az Alföldön indult meg — 4
