Radványi Nagy József (szerk.): A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jubileumi évkönyve 1899 - 1974 (Cegléd, 1974)
lássa szegény diákok kínlódását. Amikor azután mindenki túljutott az akadályon, felsorakoztak a maturatusok, visszafordították a szobrot. Utána végigsétált az egész osztály a Rákóczi úton. Zsakett volt rajtunk (sötét, csíkos nadrág, fekete kiskabát), — a fejünkön keménykalap, a kezünkben görbebot, szájunkban cigaretta: a felnőtté válás szimbóluma. Azóta sem volt kezemben sétapálca, és a fejemen keménykalap. Gondolom, arra is kíváncsiak vagytok, hogyan töltötte szabad idejét régen a gimnázium fiatalsága. Ugyanúgy, mint ti. Olvastunk, játszottunk, sportoltunk, és amikor kezdett elterjedni a rádió — rádióztunk. Feljegyeztük, hogy milyen állomást sikerült fogni, hisz már az is nagy szó volt, ha Bécs hangját halottuk. A hét legkedvesebb napja a kedd volt, mert akkor zajlott le a kötelező játékdélután. Az alsósok főleg rabló-pandúrt játszottak. A 30-as évek elején még a legkedvesebb játékok közé tartozott a longa méta. A Surányi Hadiárva Otthon, a mai kollégium udvarán játszottuk, hisz nagy tér kellett hozzá. Egyszerűbb, de kicsit veszélyesebb játék volt a bige, mert ha idejében nem ugrottunk el előle, a bige nagyot ütött. Persze, akkor a szó egészen mást jelentett, mint most. A legnépszerűbb volt már akkor is a labdarúgás. A diákpályán — mert az is volt valamikor — vérremenő mérkőzések játszódtak le az osztályok között. Ujváry Ferenc tanár úr, akit mi diákok csak „Alapállás”-nak neveztünk, fiatal korában a Sabaria-ban játszott. Nem csoda hát, hogy olyan labdarúgókat nevelt, mint a Ferencvárosban játszó Jakab, vagy az újpesti, sokszoros magyar válogatott és világválogatott Zsengellér Gyula, a népszerű Ábel. Az év végi tornavizsgák legvártabb eseménye a városok közötti atlétikai verseny volt. (Főleg Nagykőrös, Kecskemét vagy Szolnok között.) Még ma is tanít a gimnáziumban az a tanár úr, aki valamikor hajdanában a győztes 4X 100-as staféta tagja volt. A magas színvonal érzékeltetésére csak egy eredményt közlök: a magasugrás győztese 1935-ben 163 cm-t ugrott. Szóval így változnak az eredmények. A mai fiatalok magasabbak, magasabbat ugranak — emelkedik a színvonal minden tekintetben. De az ifjúság mindig ugyanaz marad, és mindig énekelni fogjuk a régi diáknótát: Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus . .. Egy öregdiák 23
