Radványi Nagy József (szerk.): A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jubileumi évkönyve 1899 - 1974 (Cegléd, 1974)

lássa szegény diákok kínlódását. Amikor azután mindenki túljutott az akadályon, felsorakoztak a maturatusok, visszafordították a szobrot. Utána végigsétált az egész osztály a Rákóczi úton. Zsa­kett volt rajtunk (sötét, csíkos nadrág, fekete kiskabát), — a fejünkön keménykalap, a ke­zünkben görbebot, szájunkban cigaretta: a fel­nőtté válás szimbóluma. Azóta sem volt kezem­ben sétapálca, és a fejemen keménykalap. Gondolom, arra is kíváncsiak vagytok, ho­gyan töltötte szabad idejét régen a gimnázium fiatalsága. Ugyanúgy, mint ti. Olvastunk, ját­szottunk, sportoltunk, és amikor kezdett elter­jedni a rádió — rádióztunk. Feljegyeztük, hogy milyen állomást sikerült fogni, hisz már az is nagy szó volt, ha Bécs hangját halottuk. A hét legkedvesebb napja a kedd volt, mert akkor zaj­lott le a kötelező játékdélután. Az alsósok főleg rabló-pandúrt játszottak. A 30-as évek elején még a legkedvesebb játékok közé tartozott a longa méta. A Surányi Hadiárva Otthon, a mai kollégium udvarán játszottuk, hisz nagy tér kel­lett hozzá. Egyszerűbb, de kicsit veszélyesebb játék volt a bige, mert ha idejében nem ugrot­tunk el előle, a bige nagyot ütött. Persze, akkor a szó egészen mást jelentett, mint most. A leg­népszerűbb volt már akkor is a labdarúgás. A diákpályán — mert az is volt valamikor — vér­­remenő mérkőzések játszódtak le az osztályok között. Ujváry Ferenc tanár úr, akit mi diákok csak „Alapállás”-nak neveztünk, fiatal korában a Sabaria-ban játszott. Nem csoda hát, hogy olyan labdarúgókat nevelt, mint a Ferencváros­ban játszó Jakab, vagy az újpesti, sokszoros ma­gyar válogatott és világválogatott Zsengellér Gyula, a népszerű Ábel. Az év végi tornavizs­gák legvártabb eseménye a városok közötti at­létikai verseny volt. (Főleg Nagykőrös, Kecske­mét vagy Szolnok között.) Még ma is tanít a gimnáziumban az a tanár úr, aki valamikor haj­danában a győztes 4X 100-as staféta tagja volt. A magas színvonal érzékeltetésére csak egy ered­ményt közlök: a magasugrás győztese 1935-ben 163 cm-t ugrott. Szóval így változnak az eredmények. A mai fiatalok magasabbak, magasabbat ugranak — emelkedik a színvonal minden tekintetben. De az ifjúság mindig ugyanaz marad, és mindig énekelni fogjuk a régi diáknótát: Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus . .. Egy öregdiák 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom