Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)

A intézményben 1985/85-os tanévben működő ifjúsági és felnőtt művészeti együttesek

92

A szabadságharcot követő elnyomás alatt, s csak 1861- ben jelentkezik a Bánk bán-nal, amelyet Egressy Béni librettójára komponált. Az idegen uralom, a zsarnokság és elnyomás ábrázolásának nagyszerű drámája ez a műve, amelyben a sanyarú magyar jobbágysorsot Tiborc alakjában személyesíti meg.

A Bánk bán után egy évvel vígoperát ír Erkel. A "Sarolta", bár az akkori népies muzsikának opera-foglalata, nem aratott maradandó sikert.

Következő két művében a Dózsa György (1867.) és a Brankovics György című operájában tovább fejleszti stílusát. A zárt áriák és zenei formák mellett jelentős szerephez jut az éneklő beszéd.

Erkel utolsó két operája: Névtelen hősök (1880.) és István király (1885.). Erkel elődök, hagyományok, kiforrott magyar stílus híján volt kénytelen szinte a semmiből magyar nemzeti operát teremteni. Természetes, hogy felhasználta mindazokat a zenei, technikai eredményeket, amelyeket a korabeli operairodalom elért, de ezeket átszőtte nemzete akkori zenei nyelvével, a verbunkossal. A történelmi témaválasztás, annak előremutató feldolgozása tekintetében szerepe azonos Glinka, Muszorgszkij vagy Moniuszko, Smetana és Verdi szerepével.

Nemcsak mint zeneszerző írta be nevét a magyar zene történetébe. A Filharmóniai Társaság egyik megalapítója, a kórusmozgalom lelkes támogatója és irányítója, a magas színvonalú zeneoktatás úttörője. Élete elválaszthatatlan Zeneakadémiánk és Operaházunk történetétől. Mindkét intézmény megteremtésében és működésében irányító szerepe volt.